Miért házasodunk?

Ismerettségi körömben egyre több házaspárral/családdal találkozom, akik nyíltan vagy burkoltan (erről majd később) érzékeltetik, hogy a későbbiekben már nem együtt kívánják folytatni az útjukat.
Ilyenkor először az jut eszembe (amikor bizonyítottan nincs 3. személy), hogy ezt mi válthatta ki? Ez a kérdés méginkább foglalkoztat, mikor már a szerelem gyümölcse(i) is ott van(nak).
A Világ kinyílásának köszönhetően (internet, kábel tv...) vannak felkapott témák. Ilyen az esküvő, a gyerekvállalás, a nő és férfi (együtt és külön)a lelki és marketing oldalukról egyaránt.
Az esküvő a többitől abban különbözik, hogy a lányokban genetikailag kódolva van a királylánykodás, amit csak az esküvőjükön tudnak kibontakoztatni. Másrészt a különböző esküvővel foglalkozó oldalak teletömik a házasulandók (főként nők, de azért kíváncsi lennék egy statisztikára, hogy melyik nem látogatja gyakrabban ezeket az oldalakat)fejét, hogy a TÖKÉLETES ESKÜVŐt hány hónappal előbb kell elkezdeni szervezni. És ebben a pillanatban elindul a lavina. A lagzihelyszínének és a házasságkötőterem kiválasztásától az ültetőkártyák színéig, aminek - ugye írnom sem kell - harmonizálnia kell a mennyasszonyi csokorral és a meghívó színével, és persze esküvőszervezőt is fogad egy mai pár, mert anélkül se jobbra, se balra nem tudnának menni... És csak repkednek a 100.000-rek ruhára, ennivalóra, limó bérlésre stb. Mire minden elkészül már a 2.000.000 Ft-ot nyaldossa a végösszeg, dehát kifizetik a szülők és/vagy a pár, mert ilyen csak egyszer van egy életben (gondolják).
De a nagy igyekezetben egymásról megfeletkeznek. Minek is házasodnak össze? A világra szóló felhajtás miatt? Vagy mert a barátnőim már mind... vagy mert még egy sem, majd ő...? Vagy mert kevés a pasi, ezt most meg kell fogni? És ezek csak az érzelmi okok, nem beszéltünk a "nyereségvágyból elkövetett" házasságkötésekről. Aztán a nagy lagzi után jönnek a szürke hétköznapok, amikről egyik esküvővel foglalkozó oldal sem tesz említést. És aztán néhány hónap esetleg év múlva ott találják egymás mellett magukat, mint két idegen és rájönnek, hogy nem tart holtodiglan, holtomiglan a házasság. A jobbik eset, ha még nincs gyerek csak közös lakáshitel.
Akkor minek volt az egész felhajtás, amiből csak a fényképek, videók és a hibernált csokor (mert már ilyen is van) maradt.
Egyre inkább azt veszem észre, hogy ez a felületesség mindenhol ott van, mert ezt nyomja a média. Miért nem lehet vállalni az érzelemeket? Miért kell mások elvárásainak megfelelni? Miért nem merünk benézni a színfalak mögé?